való első találkozásom Erőszakmentes Kommunikáció (EMKmély megkönnyebbüléssel kezdődött; végre minden érzést szívesen láttak. Már nem kellett semmit elnyomnom, ehelyett érezhettem és elfogadhattam azokat. Ennek megtapasztalása és a szükségletek életminőségként való megértése olyan mélyen megérintett, hogy azóta is ez irányítja a tájékozódásomat és a személyes fejlődésemet. A szükségletekkel való kapcsolatteremtés és energiaként való felfogásuk olyan volt, mint hazaérkezni – egy olyan helyre, ahol egyszerűen csak lehetek.
2017 óta EMK a szakmai életem középpontjába is került. Mindenhol dolgozom, ahol kapcsolatokra és tisztánlátásra van szükség, biztonságos tereket teremtve, ahol az emberek kifejezhetik magukat és fejlődhetnek. Szervezetekben csapatokat és egyéneket támogatok, segítve őket abban, hogy lépésről lépésre alakítsák az együttműködést és a rendszereket – az igények kielégítésére összpontosítva, ahelyett, hogy csak a stratégiák megvalósítására koncentrálnék.
Hálás vagyok az életemért a két lányommal és a férjemmel. Szeretettel – és néha kitartóan – emlékeztetnek arra, hogy legyek tisztában a saját és az övék szükségleteivel is, segítve abban, hogy újra megtaláljam az empatikus és figyelmes hozzáállásomat.
Meine erste Begegnung mit der GFK begann mit dem Gefühl von tiefer Erleichterung: Endlich waren alle Gefühle willkommen, ich brauchte nichts mehr wegdrücken, sondern durfte spüren und annehmen. Dies zu erfahren und Bedürfnisse als Lebensqualität zu begreifen hat mich so sehr bewegt, dass es von da an meiner Orientierung und Entwicklung dient. Denn sich mit Bedürfnissen zu verbinden und sie als eine Energie wahrzunehmen, fühlte sich an, wie nach Hause zu kommen – nach einem Ort einfach SEIN zu dürfen.
Seit 2017 habe ich die GFK auch zum Schwerpunkt meines beruflichen Lebens gemacht: Ich bin da zu finden, wo es um Verbindung und Klärung von Beziehungen geht, Gestalten von sicheren Räumen, in denen sich Menschen zeigen und entfalten können. So begleite ich Teams und Einzelpersonen in Organisationen, finde mit ihnen Wege, um in kleinen Schritten Zusammenarbeit und Systeme so zu gestalten, dass sie auf die Erfüllung von Bedürfnissen statt auf die Erfüllung von Strategien ausgerichtet sind.
Ich bin dankbar für das Leben mit meinen zwei Töchtern und meinem Mann. Sie laden mich immer wieder liebevoll – manchmal auch vehement– ein, mir meiner und ihrer Bedürfnisse bewusst zu werden und mich meiner empathischen, zugewandten Haltung zu erinnern.
