Mindannyian több rendszer részei vagyunk –
a belső rendszerünk, a családunk, a kapcsolataink, a munkánk, a kultúránk...
Ha abból az elképzelésből indulunk ki, hogy a rendszereket az elemeik közötti kölcsönhatások határozzák meg, akkor visszanyerjük a hatalmat, hogy a másokkal való kapcsolatainkon keresztül befolyásoljuk a rendszert.
Életem középpontjában az oktatás áll – apaként, kosárlabdaedzőként, ifjúságsegítőként és a gyermek- és ifjúsági szolgáltatások igazgatójaként...
Különösen szeretném támogatni azokat az egyéneket és szervezeteket, akik osztják azt a hitet, hogy az ember veleszületett késztetéssel születik arra, hogy hozzájáruljon a jóléthez – a sajátjához és mások jólétéhez. Hogy az oktatás célja ennek a természetes késztetésnek a védelme és ápolása egy olyan megközelítésen keresztül, amely az egyenlő méltóságon és az egyenértékűségen, nem pedig a kondicionált dominancia-mintáinkon.
És ez az igények minden szinten történő figyelembevételével válik lehetővé.
Lehetséges? Igen. Egyszerű? Igen. Könnyen megvalósítható? Ó, biztosan nem!
Sok hibát követtem el – és még mindig követek el –, de ami most más az utamon, az az, hogy egyre tudatosabb vagyok: tisztában vagyok saját erőszakos hajlamaimmal és azok hatásaival, tisztában vagyok a hibáimmal. Ez a tudatosság lehetőséget ad arra, hogy menet közben kijavítsam a hibáimat, és hogy fejlődjek azáltal, hogy megkérdezem magamtól, hogyan csinálhatnék másképp a dolgokat legközelebb. Ily módon haladok afelé, amire vágyom: integritással, összhangban és az álmaimmal összhangban élni.
Tapasztalataim révén tudatosult bennem, hogy a gyermekeket és fiatalokat befogadó struktúrákban elengedhetetlen a másokról gondoskodó emberekről való gondoskodás. Ez a gondoskodás kölcsönös figyelmet, megosztott egyéni és kollektív felelősségvállalást, valamint az egymásrautaltságunk tudatosítását foglalja magában, hogy mindenki kapcsolatban maradjon szándékaival, hozzáférjen erőforrásaihoz, valamint elfogadja és kommunikálja korlátait.
Mindezt azért, hogy inspiráló felnőttekké.
Végül, hiszek a választott tisztségviselők erejében – különösen helyi szinten. Úgy vélem, hogy ezen a téren valódi potenciál rejlik a társadalom másképp építésében, a kapcsolatok újjáépítésében a bizalom, a véleménynyilvánítás és a meghallgatás révén.
Tehát, ha Ön szülő, oktató vagy választott tisztségviselő, és egyetért ezekkel a törekvésekkel, és támogatásra van szüksége, örömmel találkozom Önnel, eszmét cserélünk, és együtt új lehetőségeket képzelünk el.
Nous faisons tous partie de plusieurs systèmes.
Notre système intérieur, familial, associatif, professionnel, culturel...
En partant du principe que les systèmes se définissent par les interactions entre ses éléments, alors nous retrouvons le pouvoir d'agir sur le système à partir de la manière dont nous relationnons.
Le cœur de ma vie c'est l'éducation, en tant que papa, entraineur de basket, animateur socio-culturel, directeur de service enfance jeunesse...
J'ai particulièrement envie de soutenir les personnes et les organisations qui partage la croyance que l'être humain nait avec un élan naturel à contribuer au bien être, le sien et celui d'autrui. Que l'éducation a pour finalité de préserver et d'accompagner la croissance de cette élan par une éducation basée sur l'équidignité, l'équivalence plutôt que nos schémas conditionnés de domination.
Et c'est en prenant en compte les besoins à tous les niveaux que cela devient possible.
Possible oui , simple oui, compliqué à mettre en œuvre, oh que oui !!!
Je me suis tellement planté et me plante encore, la différence avec mon parcours, c'est que je suis de plus en plus en conscience, de mes espaces de violences et de leurs impacts, de mes plantades. Cela me donne l'opportunité de réparer au fur et à mesure et d'évoluer en envisageant comment je pourrais faire différemment la fois d'après, et ainsi de tendre vers ce à quoi j'aspire, pour vivre de l'intégrité, de l'alignement et de la cohérence avec mes rêves.
Ensuite, à travers mes expériences j'ai aussi pris conscience que dans des structures qui accueillent les enfants et les jeunes, il est indispensable de prendre soin des être humains qui prennent soin des êtres humains par une attention mutuelle, une prise de responsabilité individuelle et collective dans la conscience de l'interdépendance, afin que chacun.e reste en contact avec ses intentions, ait accès à ses ressources et accepte et partage l'atteinte de ses limites.
Ceci pour devenir des adultes inspirants.
Enfin, je crois au pouvoir des élus, particulièrement dans les communes, qu'il y a à cet endroit un vrai pouvoir de faire société autrement, en recréant du lien à partir d'un espace de confiance, d'expression et d'écoute.
Alors si vous êtes parents, professionnel de l'éducation, élus, que vous me rejoignez dans ces aspirations et que vous aimeriez être accompagné, je serais heureux de vous rencontrer, d'échanger et d'envisager ensemble de nouveaux possibles.