Gyerekkorom óta szenvedélyesen foglalkoztat a kérdés: „Hogyan élhetünk együtt és békében?”. 2006-ban fedeztem fel Erőszakmentes Kommunikáció , amely lehetővé teszi számomra, hogy szavakba öntsem a belső viharaimat, üdvözöljem saját érzelmeimet és gondoskodjak a szükségleteimről. Ez a forradalom segít abban, hogy nagyobb békében haladjak, és visszaadjam az életem értelmét.
Egykori „érzelmi szivacsként”, vagyis mások érzelmeinek rendszeres behatolásával, most szétválasztom, hogy mi tartozik hozzám, és mi jön kívülről. Ennek a második forradalomnak köszönhetően ismét hozzáférek a saját erőforrásaimhoz.
A hátterem – tanár, egy városi zöldfelületi szolgálat vezetője, egy ökofalu (ökológiai, emberi és kapcsolati szinten elkötelezett kollektív hely) lakosa – tudatosítja bennem, hogy a nyílt vagy lappangó konfliktusokat nehéz megoldani, kezelni, és mennyire hiányzik belőlünk a gyakorlat és a kultúra a „konfliktusban vagyunk, és majd gondoskodunk róla, meghallgatjuk egymást, és együtt kinőjük magunkat belőle”. Ez a kiváltó ok vezetett el a tanúsítvány megszerzéséhez azzal a vággyal, hogy EMK a lehető legtöbb emberrel megosszam.
Szeretek segíteni abban, hogy az emberi kapcsolatok gördülékenyebbek legyenek, mind az egyénenkénti, mind a párokon, családokon, egyesületeken és ökológiailag vagy társadalmilag elkötelezett hálózatokon belül. Az egyik legkedvesebb terület számomra a felnőtt-gyermek kapcsolat, különösen az oktatási intézményekben.
Passionnée depuis l’enfance par la question « Comment vivre en collectif et dans la paix ? », je découvre la CNV en 2006 et elle me permet de poser des mots sur mes tempêtes internes, d’accueillir mes propres émotions, mes besoins et d’en prendre soin. Cette révolution m’aide à cheminer vers plus de paix et à redonner du sens à ma vie.
Ancienne « éponge émotionnelle » c’est-à-dire régulièrement envahie par les émotions des autres, je fais le tri aujourd’hui entre ce qui m’appartient et ce qui provient de l’extérieur. Grâce à cette deuxième révolution j’ai de nouveau accès à mes propres ressources.
Mon parcours – enseignante, responsable d’un service espaces verts de ville, habitante d’un un éco-hameau (lieu collectif engagé sur les plans écologique, humain et relationnel) – me fait prendre conscience que les conflits ouverts ou latents sont difficiles à gérer et combien nous manquons de pratique et de culture autour de « nous sommes en conflit et nous allons en prendre soin, nous écouter mutuellement et en sortir grandis ensemble ». C’est ce déclic qui me conduit à la certification avec l’envie de partager la CNV avec le plus grand nombre.
J’aime participer à la fluidification des relations humaines, aussi bien de soi à soi, qu’au sein du couple, de la famille, des associations, et des réseaux engagés écologiquement ou socialement. L’un des domaines le plus cher à mon cœur est la relation adulte-enfant notamment au sein des institutions scolaires
