Talán azért találkozunk majd, mert együtt veszünk részt egy képzésen, egy tréneri találkozón, vagy csak azért, mert kíváncsi vagy ezekre a sorokra. EMK elsajátítása megváltoztatta az életemet, "jóban-rosszban"
Kiskoromban utáltam a felnőttek hatalmát a gyerekek felett – a családban, az iskolában, az utcán, a moziban, az orvosi rendelőben... És most, hogy anya lettem, azon kaptam magam, hogy olyan attitűdöket ismételgetek, amelyeket megígértem, hogy nem fogok újra és újra elsajátítani. Hogy megadjam magamnak az eszközt arra, hogy másképp csináljam a dolgokat a fiammal, részt vettem az első szakmai gyakorlatomon. Ez lehetővé tette számomra, hogy emlékezzek arra, hogy az érzelmek jelentik a kaput ahhoz, ami fontos számomra, és hogy úgy fejezzem ki ezeket, hogy növeljem az esélyeimet arra, hogy meghallgassanak.
Tovább erősödött bennem a másokra való odafigyelés képessége – a családomra és a barátaimra, a kollégáimra és különösen azokra a diákokra, akiket az iskolai védőnői rendelőbe fogadtam. Velük közösen megelőző és egészségnevelési tevékenységeket végeztem pszichoszociális készségeik fejlesztésével. Miután 30 évig gyakoroltam az ápolói szakmát az izgalmas szakmában, először a több készséget elsajátító intenzív osztályon, majd az iskolai egészségügyben, egy anekdotákkal teli könyvet írhatnék, amelyek bemutatják mindazt, amit EMK előtt hiányoltam, és mindazt, amit az adott nekem. Az önmagam és mások iránti jelenlét minősége, az empatikus meghallgatás, a kölcsönös szükségletekre való odafigyelés és a hiteles önkifejezés mind-mind átalakító hatással voltak rám.
A tanulási szomjam miatt sok emberrel találkoztam. Néha magával ragadott a képzett tréner, akivel találkoztam. Az a felfedezés, hogy Erőszakmentes Kommunikáció ( EMK ) hozzájárulhat a mélyreható társadalmi átalakuláshoz és az erőforrások jobb megosztásához, olyan értelmet adott az átadásának, hogy 2020-ban elkezdtem a tréneri képesítés megszerzésének folyamatát.
2021-ben jöttem rá, hogy egy – nem túl szeretetteljes – kapcsolatban egy okleveles trénerrel tapasztaltam a beleegyezésem iránti tiszteletlenséget, bántalmazást és a felelősség megtagadását. Azt is megtudtam, hogy más nőknek is voltak hasonló tapasztalataik, akár ezzel a trénerrel, akár másokkal. Többen megneveztük, amin keresztülmentünk: pszichológiai, szexista és szexuális erőszak. Ez a tapasztalat segített megértenem bizonyos, hierarchikus ideológiákon alapuló erőszakmechanizmusok használatát és ismétlődését, és tudatosult bennem az erőszak rendszerszintű jellege.
Azóta tanulok, kérdéseket teszek fel, kutatok és felfedezem EMK olyan tanítási módjait, amelyek figyelembe veszik a rasszizmust, a szexizmust, az egeszségességet, az osztályharcot és a felnőttkori dominanciát. Azzal, hogy megneveztem a szexista és szexuális erőszakot a francia EMK hálózatban, gyorsan megértettem, hogy – akárcsak máshol – a rendszerszintű elnyomás azért lehetséges, mert az a struktúra, amelyben előfordulnak, lehetővé teszi a megtörténtüket. Olyan emberekkel találkoztam és kísértem el, akik konkrét elkötelezték magukat mellettem, és segítettek megtapasztalni, mit jelent szövetségesnek lenni.
A franciaországi CNV hálózatban láttam és tapasztaltam a rendszerszintű védelem mechanizmusait: minimalizálás, a kollektív felelősség tagadása, a kontextust figyelmen kívül hagyó felszínes empátia, a kontextualizált empátia hiánya, az elkövetők és az áldozatok szükségleteinek egyenértékűvé tétele, az elkövetők túlzott védelme, a konfliktus és az agresszió összekeverése, láthatatlanság, elhallgattatás, valamint az áldozatok önkizárása saját biztonságuk érdekében.
Azóta folyamatosan tanulom megnevezni ezeket az univerzális mechanizmusokat a hatalmi viszonyokban, és kifejezni a feltételeket és korlátokat. Felismertem néhány saját vakfoltomat is, megtanultam elismerni azokat, és felelősséget vállalni, amikor hozzájárulok ezeknek a társadalmi mintáknak a reprodukálásához – különösen, ha kiváltságos helyzetben vagyok. Ez alázatra tanított, és segített abban, hogy a tanúsítványt annak lássam, amit számomra jelent: egy lépésnek egy életen át tartó úton. Nem annyira az számít, hogy a tréner mennyire érti EMK t, hanem inkább az a testtartás, amelyet a mindennapi életben megtestesít.
Egy elkötelezett EMK szeretnék közvetíteni, amely képessé teszi az embereket arra, hogy konkrétan – egyénileg és kollektíven – pozicionálják magukat és cselekedjenek kölcsönös szükségleteink valódi figyelembevételével.
Peut-être allons nous nous rencontrer parce que nous participerons à un stage ensemble, ou lors d’une rencontre de formateurice ou juste parce que vous avez la curiosité de lire ces lignes. L’apprentissage de la CNV a changé ma vie « pour le meilleur et pour le pire ».
Petite, je détestais ce rapport de domination que les adultes avaient sur les enfants : dans la famille, à l’école, dans la rue, dans les films, chez le médecin… Et voilà qu’une fois devenue maman, je répétais des attitudes que je m’étais promise de ne pas reproduire. Alors, pour me donner les moyens de faire autrement avec mon fils, je participe à mon premier stage. Cela m’a permis de me rappeler que les émotions sont la porte d’accès à ce qui est important pour moi et l’exprimer d’une façon qui augmente mes chances d’être prise en compte. J’ai renforcé encore plus mes capacités d’écoute des autres : ma famille et mes amis, mes collègues. Et surtout les élèves que j’accueillais dans mon bureau d’infirmière scolaire et auprès desquels je menais des actions de préventions et d’éducation à la santé en développant leurs compétences psychosociales. Avec 30 ans d’exercice du métier passionnant d’infirmière en réanimation polyvalente puis en santé scolaire, je pourrais écrire un livre rempli d’anecdotes qui illustreraient tout ce qui m’a manqué avant la CNV et tout ce qu’elle m’a apporté. La qualité de présence à soi ET à l’autre, l’écoute empathique, l’attention mise sur la prise en compte des besoins mutuels, l’expression authentique…
Ma soif d’apprendre m’a amené à rencontrer de nombreuses personnes. J’ai parfois été « subjuguée » par les formateurices certifiées que j’ai croisé. La découverte que la CNV était un moyen de contribuer à une transformation sociale profonde pour un meilleur partage des ressources donnait un tel sens à sa transmission que je suis entrée sur le parcours de certification pour devenir formatrice en 2020.
En 2021, je réalise que j’ai vécu du non respect de mon consentement, de l’abus et du déni de responsabilité dans une relation, pas si amoureuse que ça finalement, avec un formateur certifié et que c’est aussi le cas d’autres femmes avec ce formateur ou avec d’autres. Nous sommes plusieurs à nommer ce que nous avons vécu : des violences psychiques, sexistes et sexuelles. Cette expérience m’a permis de comprendre l’utilisation et la répétition de certains mécanismes de violences basées sur des idéologies hiérarchisantes et je prends conscience du caractère systémique de la violence. Depuis je m’informe, je questionne, je cherche, j’apprends comment transmettre une CNV prenant en compte le racisme, le sexisme, le validisme, le classisme, …. et la domination adulte. En nommant les violences sexistes et sexuelles dans le réseau CNV français, j’ai très vite compris que, comme ailleurs, les actes d’oppressions systémiques sont rendu possible parce que la structure dans laquelle ils se produisent rend cela possible. J’ai rencontré et été accompagnée par des personnes qui se sont engagées concrètement à mes côtés et m’ont fait vivre la posture d’alliée. Dans le réseau CNV en France j’ai vu et vécu les mécanismes de protection systémique : La minimisation, le déni de responsabilité collective, une empathie de surface qui ne prends pas en compte le contexte des faits, l’absence d’empathie située par rapport au contexte des faits, une mise en équivalence des besoins des auteurs d’actes et des victimes, la surprotection des auteurs, la confusion de traitement entre un conflit et une agression, l’invisibilisation, la silenciation, l’auto-exclusion des victimes pour assurer elle-même leur sécurité …
Depuis, je continue à apprendre à nommer ces mécanismes universels dans les rapports de domination et à exprimer des conditions et des limites. J’ai également vu certains mes propres angles morts, appris à les dire et à en prendre la responsabilité lorsque je contribue à reproduire ces schémas de fonctionnements sociétaux, en particulier lorsque je suis en situation privilégiée. Cela m’a appris l’humilité et à voir la certification pour ce qu’elle représente pour moi : une étape sur un chemin de vie. Ce n’est pas tant la compréhension que l’on a de la CNV comme formateurice qui compte que la posture que l’on incarne au quotidien en tant que personne.
Je souhaite transmettre une CNV engagée et qui redonne le pouvoir de se positionner et d’agir concrètement, individuellement et collectivement, pour une réelle prise en compte de nos besoins mutuels.
Oszd meg ezt az oldalt:
OpenStreetMap szolgáltatás szükséges
a térkép betöltéséhez.
OpenStreetMap szolgáltatás szükséges
a térkép betöltéséhez.
Sütiket és hasonló technológiákat használunk a weboldalunkon szerzett felhasználói élmény javítása érdekében.