„Milyen formákban fejeződik ki az élet?” „Hogyan él bennem a természet?” „Mi szolgálja a bennem rejlő integrációt és kapcsolatot?” „Mi szolgálja az életet?”….

Ezek a kérdések motiváltak arra, hogy biológiát tanuljak, kétgyermekes anya legyek, képzést végezzek a szabadtéri nevelésben, EMK és IFS gyakorlóként minősítsek magam.

A hálózat szálain kerékpározás belső képével a közösséggel kapcsolatos kérdés megindít: Hogyan tehetem az egymásrautaltságot és az egymásrautaltságot kézzelfogható, valódi belső élménnyé, amely megnyit minket a bizalomra abban, hogy mi, minden lény, számítunk, a szükségleteink kielégíthetők, és hogy tartozunk valahova.

Az év felét vidéki Spanyolországban, a másik felét pedig Dél-Németországban élve a hálózatról távol, ötvözöm a föld gondozását és a közösségi boldogulás készségeinek újrafelfedezését.

2020 óta úgy döntöttem, hogy kerékpározom, vonattal és tömegközlekedéssel közlekedem, kísérletezve azzal, hogy ezek a döntések hogyan befolyásolják az életmódomat, és mit jelent számomra az „elégedettség” a mindennapi életben.

Egyéni foglalkozásokon kísérek embereket a Belső Családi Rendszerek modellje (Richard Schwartz), teret biztosítva az egyénnek.

gyakorlócsoportokat EMK, teret teremtve, ahol csoportokban meghallgathatjuk egymást.

Azzal a céllal, hogy még jobban megnyíljak a csoportos környezet, és több teret biztosítsak a meghallgatásra kevesebb elméleti beleszólással, jelenleg közösségépítő facilitátornak képzem magam (Scott Peck).