2017-ben fedeztem fel az EMK Kolumbiában, ahol az emberi jogok és a béketeremtés területén dolgoztam, egy olyan időszakban, amikor számos elégedetlenségem halmozódott fel a társadalmi és politikai munkámmal kapcsolatban. EMK visszaadta a reményt, hogy higgyek egy másik világ lehetségességében, és elkötelezzem magam amellett, hogy tudatosabban éljek annak megteremtése érdekében, ami egy adag értelmet, örömöt, célt és vitalitást jelent, amelyek alapvető fontosságúak az életemben. Ugyanakkor segített megérteni emberi összetettségünket az együttérzés szemszögéből.

 Az EMK megnyitotta számomra az erőszakmentességet, mint gondolkodásmódot és spirituális gyakorlatot, azzal a vággyal, hogy ezt a perspektívát integráljam a személyes átalakulásom utamba és a társadalmi változás stratégiáinak részévé. Úgy hiszem, a társadalmi változás paradigmaváltást és kollektív cselekvést igényel. Nagyon nehéz javaslatot tenni a kollektív működésünk megváltoztatására anélkül, hogy megváltoztatnánk azokat az értékeket, hiedelmeket és kapcsolati szokásokat, amelyekkel felnőttünk.

EMK eszközöket ad nekünk ahhoz, hogy olyan együttműködési modellekhez kapcsolódjunk, amelyek elősegítik kollektív erőnket. Úgy vélem, hogy a társadalomként előttünk álló kihívások hatalmasak, és nagyon nehéz lesz ezt megtenni, ha nem az egymásrautaltságunk megélésének lehetőségéből fakadunk.