Miután véletlenül ismerkedtem meg Marshall Rosenberggondolkodásmódjával, a kirakós darabjai gyorsan a helyükre kerültek. 
Ami igazán felnyitotta a szemem – és ennyi év után is gyakran az –, az az volt, hogy minden önmagamban kezdődik: hogyan tekintek magamra, másokra és a világra, mennyire vagyok hiteles önmagammal és másokkal szemben, hogyan kommunikálok önmagammal és másokkal... Ha lelassulok
és (akarok) kapcsolódni... akkor automatikusan jön az együttérzés. Ezt újra és újra megtapasztalom.
És ha van lehetőség az emberek közötti nagyobb kapcsolatra, megértésre és együttérzésre, örömmel járulok hozzá, bármilyen kontextusban vagy szerepben.