Vágyom ezekre a különleges pillanatokra, amikor egy résztvevő elmondja, mennyire megérintette a képzésen átélt élmény – ez a legjobb dolog, amit viszonozhatok. A célom, hogy más trénerekkel és más EMK rajongókkal együtt dolgozzak, és egyre több projektet hozzak létre EMK terjesztésére minden közösségben.
Meg akartam tanulni, hogyan kell erőszak nélkül nevelni.
2007-ben, amikor megszületett a lányom, Julie, mindent meg akartam tenni, hogy erőszakmentes nevelést biztosítsak neki. Például felfedeztem Thomas Gordont és Isabelle Filliozatot, akik nagyon értékes útmutatást adtak az apaszerepemhez.
Körülbelül tíz éven át a tőlem telhető legjobban igyekeztem Julie-val, majd Emilie-vel, aki 2010-ben érkezett, a legjobbamat nyújtani. Aztán 2016-ban lehetőségem nyílt részt venni az első EMK képzésemen.
Olyan volt, mint egy ravasz: egyszerű szavakba önteni azt, amit megpróbáltam megtapasztalni – a hitelesség, a kedvesség, a határozottság és a felelősségvállalás keverékét.
2017 nyarán mindannyian részt vettünk egy családi EMK tanfolyamon: egy nyaraláson, egy gondoskodó környezetben, ahol a gyerekek szavai ugyanolyan értékesek, mint a felnőtteké. Ez egy olyan ébresztő volt, hogy azzal a határozott szándékkal tértem haza, hogy a lehető legtöbb EMK beépítsem az életembe.
Mi lenne, ha én is segítenék EMK terjesztésében?
Miután EMK nál düh, bűntudat, empátia, szülőség és mediáció témakörben végeztem képzést, 2018-ban elkezdtem az okleveles trénerként való utamat – úgy éreztem, hihetetlen ajándékot kaptam, és nem akartam ezt magamban tartani, azt akartam, hogy mindenki profitálhasson belőle.
Ezen a képzésen megtanultam EMK átadni, de meg is élni az életem minden területén, és kapcsolati projekteket építeni más edzőkkel. 2021-től kezdve számos területen kezdtem el oktatni EMK : a nagyközönség számára képzéseken és gyakorlócsoportokban, szakoktatóknak, karateedzőknek, valamint alkalmazottaknak Svájc számos nagyvárosában.
2025 januárjában abban az örömben volt részem, hogy az Erőszakmentes Kommunikáció Központjának Okleveles Trénerévé válhattam. Nagy megtiszteltetés és öröm is számomra, hogy megoszthatom ezt a nagyszerű folyamatot, amely gyökeresen megváltoztatta az életemet, és oly sok más emberét is.
Je voulais apprendre à éduquer sans violence.
C'est en 2007, quand j'ai eu ma fille Julie, que j'ai voulu mettre tout en oeuvre pour lui prodiguer une éducation sans violence. J'ai découvert par exemple Thomas Gordon et Isabelle Filliozat, et ça m'a donné des repères très précieux pour mon rôle de père.
Pendant une dizaine d'années, j'ai navigué, tant bien que mal, pour faire de mon mieux avec Julie, puis Emilie qui est arrivée en 2010. Puis c'est en 2016 que j'ai eu la chance de suivre mon premier stage de CNV.
Ça a été comme un déclic : c'était mettre en mots simples ce que je cherchais à vivre - ce mélange d'authenticité, de bienveillance, de fermeté, de responsabilité.
Dès l'été 2017, nous avons participé tous ensemble à un stage CNV famille : des vacances, dans un cadre bienveillant et où la parole des enfants a la même valeur que celle des adultes. Ça a été une telle prise de conscience, que je suis revenu chez moi avec la ferme intention de mettre autant de CNV que possible dans ma vie.
Et si je contribuais à transmettre la CNV moi aussi ?
Après m'être formé avec la CNV sur la colère, la culpabilité, l'empathie, la parentalité, la médiation, dès 2018 j'ai entamé mon parcours de formateur certifié - j'avais l'impression d'avoir reçu un cadeau incroyable, et je ne voulais pas le garder pour moi, je voulais que tout le monde puisse en profiter aussi.
Dans ce parcours de formateur, j'ai appris à transmettre, mais aussi vivre la CNV dans tous les aspects de ma vie, et construire des projets en réseau avec les autres formateurs. À partir de 2021 j'ai commencé à transmettre la CNV dans de nombreux domaines : pour le tout public en formations et en groupe de pratique, pour des éducateurs spécialisés, pour des entraîneurs de karaté, pour les collaborateurs de plusieurs grandes villes de Suisse.
En janvier 2025, j'ai eu la joie d'obtenir la certification de formateur du CNVC (Centre pour la Communication NonViolente). C'est à la fois un grand honneur et un grand plaisir de transmettre ce processus magnifique, qui a radicalement changé ma vie, et celles de tant d'autres.