Erőszakmentes Kommunikáció ( EMK ) kapcsolatos történetem 2010 februárjában, egy Valentin-napi estén kezdődött, Thomas D'Assembourg egyik konferenciáján. Valóságos felismerés volt: egy olyan emberi nézetet fedeztem fel, amely mélyen gyökerező meglátásaimmal és törekvéseimmel találkozott, nevezetesen azon az alapfeltevésen keresztül, hogy az emberi lények lényegében mindenekelőtt egymás jólétéhez és az élethez való hozzáálláshoz akarnak hozzájárulni. Ugyanakkor tudatosult bennem a bennem és körülöttem zajló erőszak, amikor az elhanyagolt szükségletek ítélkezés, panasz, követelés és bűntudat formájában fejeződnek ki.
A felismerés olyan nagy hatású volt, hogy egy új tanulási és átalakulási útra terelt, fokozatosan a Hélène Domergue és Issâ Padovani által vezetett AI- EMK képzési program (2012-2015), majd az ACERTIF tanúsítási program (2016-2020) felé vezetve. Ez a kettős szerep, mint facilitátor és tréner, természetesen a szakmai orientációm megváltoztatásához vezetett, mivel szenvedélyesen szeretném integrálni EMK a tevékenységeimbe.
2017-ben csatlakoztam Hélène Domergue-hoz az AI- EMK program oktatói csapatában, ahol kulcsszerepet játszik. Évek óta lelkesen veszek részt ebben a képzésben. Különösen tetszik ezekben a hároméves programokban, hogy folyamatosan elmélyítik a gyógyító szerepjátékot és megtapasztalják annak erejét. Nagyra értékelem azt a megközelítést is, amely a személyes felelősséget, a méltóságot és a támogatottak szuverenitását előmozdítja. Hiszem, hogy az egyéni átalakulás előfeltétele a társadalmi fejlődésnek az emberibbség, a béke és a megosztás felé.
Más területeken, ahol EMK oktatása motivál, a pedagógusként és háromgyermekes anyaként szerzett szakmai tapasztalatom néha az oktatás, az intézmények és a szülőség felé terel. Ugyanakkor általában véve mindenféle közönséggel érdekel a munka, mivel úgy hiszem, elmondhatom, hogy szeretem a kapcsolatokat és az embereket a sokszínűségükben.
Mon histoire avec la CNV commence un soir de Saint Valentin, en février 2010, lors d’une conférence de Thomas D’Assembourg. Ce fut un véritable coup de foudre : je découvre une vision de l’humain qui répond à mes perceptions et aspirations profondes, notamment à travers le postulat que dans son essence d’origine, l’être humain aime par-dessus tout contribuer au bien-être les uns des autres et prendre soin de la vie. En même temps je prends conscience de la violence, en moi et autour de moi, quand les besoins négligés s’expriment sous la forme de jugements, de plaintes, d’exigences, de culpabilisation.
Le déclic est suffisamment bouleversant pour m’entrainer sur une nouvelle voie d’apprentissage et de transformation qui m’amène petit à petit à suivre le cursus en AI-CNV avec Hélène Domergue et Issâ Padovani (2012-15), puis la filière ACERTIF (2016-20). Ces 2 casquettes d’accompagnante et de formatrice me conduisent tout naturellement vers un changement d’orientation professionnelle car j’ai à cœur de mettre la CNV au cœur de mes activités.
En 2017 je rejoins Hélène Domergue dans l’équipe pédagogique du cursus AI-CNV dont elle est personne source. C’est avec beaucoup d’enthousiasme que je coopère depuis plusieurs années dans cette formation. Ce qui me plait particulièrement lors de ces cursus sur 3 ans c’est de continuer d’approfondir le jeu de rôle de guérison et d’en expérimenter sa puissance. J’apprécie aussi de transmettre une posture qui favorise qui favorise la responsabilisation personnelle, la dignité et la souveraineté des personnes accompagnées. Je nourris la confiance que les transformations individuelles sont le préalable de l’évolution de la société vers davantage d’humanité, de paix et de partage.
Par rapport aux autres contextes où j’ai de l’élan à transmettre la CNV, mon expérience professionnelle d’éducatrice et mon vécu de maman de 3 enfants m’orientent de temps en temps vers les domaines de l’école, de l’institution et de la parentalité.
En même temps, à priori, tous les publics peuvent susciter mon intérêt car je crois pouvoir affirmer que j’aime la relation et les gens dans leur diversité.
