Ugrás a fő tartalomra
Frédérique Pelletier portré

Frédérique Pelletier

Okleveles oktató 2023 óta

Beszél franciául
Current Country: Guadeloupe
Származási ország: Guadeloupe

Egy részlet az életutamból:

1972-ben (kétéves voltam) a szüleim néhány évre Guadeloupe-on telepedtek le. Mangó- és kókuszpálmákkal, napsütéssel és tengerrel körülvett kis otthonunkban szüleim megnyitották kapuikat zenészek és költők előtt, akik a szabadságról és a szeretetről énekeltek – dél-amerikaiak előtt, akik a diktatúra, a kínzások és a kivégzések elől menekültek hazájukból.

Amíg a szüleim dolgoztak, engem Man Loulou-nál, a falu elöljárójánál és gyógyítójánál hagytak, aki mindenhová magával vitt, a piacra is, és a kertjéből származó gyógynövényekkel teli fürdőkbe mártott.

A szüleim úgy döntöttek, hogy Franciaországba költöznek, hogy Waldorf-pedagógiában részesülhessek. Hamar felfedeztem a kapcsolatomat az igazságosság, a tolerancia és a béke témáival. Elmélyültem a holokauszttal, a rabszolgasággal, Gandhi és Nelson Mandela életével, valamint a társadalomban marginalizált egyének (fogyatékkal élők, marginalizált fiatalok stb.) helyzetével kapcsolatos témákban.

Később Németországban tanultam gyógyító pedagógiát, gyógypedagógus, majd professzor lettem. Emellett shiatsut és reflexológiát is tanultam.

Az elmúlt 26 évben az élet visszahozott Guadeloupe-ra, szeretett szigetemre, hogy hozzájáruljak és részt vegyek a sziget ellenálló képességének megőrzésében.

Milyen szektorokban dolgozom?

A Karib-térség megértése nehéz anélkül, hogy figyelembe vennénk a rabszolgasághoz kapcsolódó múlt szélsőséges erőszakát. Gyakran a „nagyvárost”, Franciaország szárazföldi részét tolakodónak tekintik, amely olyan értékeket, gondolkodásmódokat és cselekvéseket vetít ki, amelyek nem kapcsolódnak a szigethez, és a gyarmatosítással és a neokolonializmussal kapcsolatos sebeket érintenek.

Az újonnan érkezők időnként nem rendelkeznek kellő ismeretekkel a terület történelméről és valóságáról, ami feszültséget kelt a kapcsolatokban és haragot vált ki. E feszültségek közül sok nem kerül nyíltan kifejezésre, és az újonnan érkezők szándékaival és a lakosok álmaival ellentétes megosztottságot erősít.

A következmények a társadalom minden területén nyilvánvalóak. Egy sziget sajátossága, hogy minden és mindenki összekapcsolódik: olyan, mint egy tengerrel körülvett falu, ahol mindenki ismeri egymást, és a szájhagyomány terjed.

Ezért avatkozom be több, egymással összefüggő területen:

  • Az oktatásban: iskolaigazgatókkal, tanárokkal és szülőkkel,
  • A börtönkörnyezetben: börtönőrökkel és fogvatartottakkal,
  • És bizonyos közigazgatási szerveknél: önkormányzati csapatok, vámhatóságok, adóhatóságok, környékbeli egyesületek stb.

Igyekszem felhívni a szigetre érkező kívülállók figyelmét is arra, hogy mit tanulhatnak az itt élő emberektől? Hogyan tehetnek lépéseket, hogy megszabaduljanak a tudattalanul ismétlődő domináns pózoktól? Hogyan járulhatunk hozzá egy ellenálló és új világ közös megteremtéséhez?

Nem egyedül cselekszem; szeretek együttműködni. Különböző szektorok iránt elkötelezett emberekkel dolgozom együtt, három „együttműködő” gyakorlati csoport működik jelenleg, és az erdei otthonom egy olyan hely, ahol az emberek együtt utazhatnak.

Mindezen kötelezettségvállalások során számomra a legfontosabb az, hogy együttműködjek mindenkivel, aki valóban tenni akar a nagyobb béke érdekében.

Az oktató elsődleges nyelve

Un bout de mon parcourt de vie:

En 1972 (j’avais 2 ans), mes parents se sont installés quelques années en Guadeloupe. Dans notre petite case, où il faisait bon vivre entre manguiers, cocotiers, soleil et mer, mes

parents ouvraient leur porte aux musiciens et poètes chantant la liberté et l’amour, Sud-américains, fuyant leur pays pour éviter la dictature et les tortures et exécutions.

Lorsque mes parents partaient travailler, ils me déposaient chez Man Loulou, doyenne et guérisseuse du village, qui m’emmenait partout avec elle, au marché et me trempait dans des bains de plantes médicinales de son jardin.

Mes parents firent le choix de déménager en France pour que je puisse bénéficier de la pédagogie Waldorf.J’ai découvert très vite que je me sentais concernée par les thèmes de la justice, de la tolérance, de la paix. J’ai commencé à m’intéresser à tous les sujets concernant la Shoah, l’esclavage, la vie de Gandhi, de Nelson Mandela, la situation des personnes mises à l’écart de la société (handicapés, jeunes en marges…)

J’ai ensuite étudié la pédagogie curative en Allemagne et je suis devenue éducatrice spécialisée puis professeur. J’ai étudié aussi le shiatsu et la réflexothérapie.

Puis depuis 26 ans la vie m’a ramenée en Guadeloupe, mon île de cœur, pour contribuer et participer à la résilience de l’île

Dans quels secteurs j’œuvre ?

On peut difficilement comprendre les Antilles si on ne tient pas compte de l’extrême violence d’un passé lié à l’esclavage.Souvent la « métropole » l’hexagone est vécue comme intrusive et projetant des valeurs, des manières de penser, d’agir qui ne sont pas en lien avec L’île et qui viennent toucher des blessures liées à la colonisation et à la néo colonisation.

Il y a parfois, de la part des nouveaux arrivants, une méconnaissance de l’histoire et de la réalité du terrain, ce qui crée des tensions dans les relations et déclenche de la colère. Beaucoup de ces tensions ne s’expriment pas ouvertement et viennent renforcer les clivages opposés aux intentions de ceux qui viennent et des rêves des habitants.

Les conséquences se retrouvent dans toutes les sphères de la société. La particularité d’une île est que toutes les choses et les personnes sont en lien les unes avec les autres : c’est comme un village entouré par la mer où tout le monde se connaît et le bouche à oreille fonctionne à fond.C’est pour cela que j’interviens dans plusieurs domaines qui sont interdépendants:

  • Dans l’éducation : auprès des directeurs d’établissement, des enseignants et des parents,
  • Dans le milieu carcéral : auprès des surveillants et des détenus,
  • Et dans certaines administrations : équipes municipales, douanes, impôts, associations de quartiers etc.

J’essaie aussi de favoriser la prise de conscience des personnes extérieures qui viennent sur l’île : que peuvent-elles apprendre des gens ici ? Comment peuvent-elles faire un bout de chemin pour libérer les postures de domination qu’elles reproduisent sans s’en apercevoir ? Comment peut-on contribuer à créer ensemble un monde résilient et nouveau ?

Je n’agis pas seule, j’aime fédérer : je collabore avec des personnes engagées dans différents secteurs, 3 groupes de pratiques « collaboratifs » sont en cours, ma maison d’accueil dans la forêt est un espace de ressourcement où les personnes peuvent venir cheminer ensemble …

Ce qui me tient le plus à cœur dans tous ces engagements c’est de travailler en collaborations avec toutes personnes souhaitant vraiment passer à l'action pour aller vers plus de paix.

""Nous travaillerons ensemble pour soutenir le courage là où il ya la peur, pour ösztönző la négociation là où il ya le conflit, et donner l'espoir là où règne le désespoir" Nelson MANDELA

Oszd meg ezt az oldalt:

KÉPZÉSI FÓKUSZ:

  • Üzleti
  • Gyermekek
  • Konfliktusmegoldás
  • Tanácsadás és coaching
  • Sokféleség
  • Oktatás
  • Facilitáció
  • Általános
  • Test-lélek-elme
  • Szülőség és család
  • Társadalmi változás

Forduljon Frédérique Pelletierhez

Forgóajtó *