Gyerekkorom óta imádok kommunikálni! Hétéves koromban volt egy osztálytársam, aki folyton a hajunkat húzogatta és ránk köpött. A tanárnő elmagyarázta, hogy azért teszi ezt, mert nem tud beszélni, és ez az egyetlen módja annak, hogy kifejezze az érzéseit és figyelmet kérjen. Azon a napon eldöntöttem, hogy ha nagy leszek, segíteni akarok a kommunikációra képtelen gyerekeknek abban, hogy erőszak nélkül fejezhessék ki magukat. Tizenhat évesen 800 km-re költöztem a szülővárosomtól, hogy logopédiát tanuljak Salamancában.

Tizenöt évvel később fedeztem fel Erőszakmentes Kommunikáció (EMK), miközben egy közösségi projektben vettem részt a Pireneusokban, és arra törekedtem, hogy jobban összhangban éljek az értékeimmel. Az első pillanattól kezdve úgy éreztem, végre megtaláltam azt az utat, amely értelmet ad az emberiség iránti szeretetnek, amely gyermekkorom óta elkísér. Az első könyv, amivel a kezembe került, a Ne légy kedves, légy igazi, és nem tudtam abbahagyni az olvasását, aláhúzását és az elmélkedést rajta. Több másolatot is készítettem az érzéseim és szükségleteim listájáról, és mindenhová magammal vittem őket, hogy megosszam. Azóta elkötelezetten élek a változás, a növekedés, valamint az EMK. A tanúsítvánnyal megújultnak és erősebbnek érzem ezt az elkötelezettséget, mint valaha.

Munkám középpontjában az egyének és csoportok támogatása áll kommunikációjuk, kapcsolataik és jólétük javításában empátia, hitelesség és együttműködés révén. Workshopokat és képzéseket kínálok különböző kontextusokban – oktatási, családi és szervezeti – azzal a szándékkal, hogy hozzájáruljak a kölcsönös törődésen, megértésen és bizalmon alapuló kultúra kialakulásához.

A játék szerelmese vagyok, és mélyen hiszem, hogy a játékos tanulás elősegíti az integrációt és az örömöt. Ezért szeretek saját anyagokat és tevékenységeket készíteni. Az egyik projekt, amelyet a legnagyobb izgalommal osztok meg, a JECO, egy társasjáték, amelyet játékos, mégis hatékony eszközként terveztem EMK és a konfliktusok átalakítására. A sakál és a zsiráf metaforáin keresztül, és egy csipetnyi véletlenen keresztül, a JECO arra ösztönzi a játékosokat, hogy szórakoztató és értelmes módon fedezzék fel a konfliktusok mögött meghúzódó szükségleteket. Személyesen, otthon, valamint családokkal, iskolákkal és cégekkel tartott képzéseken használom – és mindig lenyűgöz, hogy a játékon keresztül hogyan fedezik fel az emberek az EMK.

A gyermekkor és az ifjúság munkám központi pillérei. Anyaként és egy élő oktatási projekt tagjaként EMK a mindennapi kapcsolatteremtés egyik módjának tekintem, és örömmel viszem be az iskolákba és a középiskolákba. Támogatom a tanárokat, csapatokat és családokat egy empátián és együttműködésen alapuló közös nyelv elfogadásában, elősegítve az együttélést és minden egyén holisztikus fejlődését.

Munkám másik lényeges területe a szervezés. Tanácsadó cégekkel és intézményekkel működöm együtt, hogy elősegítsem a kommunikációs folyamatokat azoknál a vállalatoknál, amelyek emberibb és fenntarthatóbb kultúrát kívánnak kiépíteni. Azokban a környezetekben, ahol a „célok elérése” gyakran a legfontosabb, a kihívásom és az örömöm abban rejlik, hogy megmutassam, az empátia erőteljes szövetséges és hajtóerő lehet. Hiszem, hogy amikor egy szervezet megtanul gondoskodni a kapcsolatokról, az nemcsak hatékonyságban, hanem jólétben és céltudatosságban is növekszik. Arról álmodom, hogy az emberek boldogan dolgoznak, nyitott szívvel és gondoskodással telve térnek haza.

Bízom benne, hogy EMK belülről kiindulva képes átalakítani a társadalmi struktúrákat, kezdve az egyéni átalakulással. Minden képzés, gyakorlócsoport vagy beszélgetés számomra egy lehetőség arra, hogy a koherencián és a hitelességen alapuló tudatosságot, jelenlétet és törődést hintsek el.

Az a kívánságom, hogy Erőszakmentes Kommunikáció több emberhez, csoporthoz és szervezethez jusson el – váljon a mindennapi élet és kapcsolattartás részévé. Arra törekszem, hogy ezzel a közösséggel együtt hozzájáruljak egy olyan társadalmi változáshoz, amelyben mindenki szükségleteit figyelembe veszik, a különbségeket gazdagságnak tekintik, és az empátia és az együttműködés szövi át közösségeinket.

Mély hálával gondolok Marshall Rosenberg és mindazokra, akik továbbra is ápolják ezt az utat. Rendkívül szerencsésnek érzem magam, hogy tapasztalatommal és elkötelezettségemmel hozzájárulhatok EMK bővítéséhez, ami annyi értelmet és reményt ad nekem.