Sok évnyi CEMK(2026-ban) visszavonultam CEMK minősített tréner és értékelői szerepemtől.

Továbbra is sok hasonló szálat fogok követni kutatás és írás révén – azt fogom vizsgálni, mit jelent embernek lenni, hogyan kezeljük a veszteséget és az átalakulást, hogyan adunk értelmet, és hogyan találjuk meg az utat egymáshoz és önmagunkhoz.

Erőszakmentes Kommunikáció végzett munkám gyökere az a szeretet volt, hogy mi minden lehetségessé válik, amikor az emberek összegyűlnek, és megvan a képességük, a bátorságuk és a kíváncsiságuk, hogy teljesebben találkozzanak egymással. Különösen a hosszabb utazás vonzott: lelkigyakorlatok, elmélyülések, trénerjelölti programok, facilitátorképzés és az EMK spirituális dimenzióinak feltárása. Mélyen törődtem magának a C EMK közösségnek a növekedésével és megerősítésével – kapcsolatba lépni hasonló képességű emberekkel a különböző kultúrákban és helyeken, ünnepelni azt, ami összeköt minket, miközben egy olyan hálózat létrehozásán dolgozom, amely nagyobb sokszínűséget hordoz magában.

Trénerként és értékelőként eltöltött éveim értékes lehetőségeket kínáltak arra, hogy támogassam az egyéneket abban, hogy felfedezzék önmagukat a védekezés, az ítélkezés, a címkék és a kimondatlan elvárások rétegei nélkül. Nagy örömmel töltött el, hogy támogathattam minden egyes ember egyedi kifejeződését, ahogyan felfedezték, megbíztak benne és kifejezték azt, ami megkülönböztethetetlenül önmaguk.

EMK -nál tett utam első fejezete nagyrészt a közszférában zajlott. Közvetítettem a nemzeti parkokkal, a földhasználat-tervezéssel, a közösségi rendészettel, a környezeti hatástanulmányokkal, a vadgazdálkodással, a városi nyomornegyedek vezetésével, az őslakosok örökségével és jogaival, a nemzetközi fejlesztéssel és a közös lakhatással kapcsolatos folyamatokat. Munkám során ellátogattam Indiába, Ecuadorba, Svájcba, Chilébe és Mexikóba. Ecuadorban közösségi alapú tervezési folyamatokat fejlesztettem ki, amelyeket mind önkormányzati, mind országos szinten megvalósítottak.

EMK bevonása ebbe a munkába sokkal bensőségesebb helyre vezetett: a legközelebbi kapcsolataim szívébe és az önmagamról alkotott képembe. Mélységesen hálás vagyok azért, ahogyan átalakította a szülői létemet és a kapcsolataimban való eligazodásomat.

Ami megmaradt, az a hatalmas hála azoknak az embereknek, akikkel együtt tanultam, tanítottam, küzdöttem, kísérleteztem, utaztam, nevettem és közösséget építettem – és azért a sokféleképpen, ahogyan ez a munka megváltoztatta az életem menetét.