Egész életemben nagyra értékeltem a kommunikációt. 11 évesen azt mondtam egy barátomnak, hogy a családomban sokan elváltak, és hogy tartós kapcsolatokra vágyom, ha idősebb leszek. Emlékszem, hogy meséltem neki, hogy a balettcipőinek orra összenyomódott, és arra gondoltam, hogy megfontolom, mit akarnak a (leendő 4) gyerekeim, és választási lehetőségeket kínálok nekik.
Felnőttként megtapasztaltam az átláthatóság értékét a személyes kapcsolatokban, és annak hiányának költségeit egyes munkahelyeken. Amikor elvégeztem a jogi diplomámat, elmélyedtem a szervezeti elemzésben, a facilitálásban és a nyilvános konzultációban, valamint projektvezetőként és oktatóként dolgoztam, kommunikációs készségeimet kamatoztatva.
Miután 2015-ben felfedeztem Erőszakmentes Kommunikáció (EMK), az utam EMK. A kölcsönös figyelemben, az önreagálásban, az őszinte kifejezésben és a választásban gyökerező szemlélettel EMK természetesnek tűnt számomra. Minél inkább elismertem az érzéseimet, és találtam módot arra, hogy a kapcsolatteremtés szándékával beszéljek a szükségleteimről, annál hitelesebben éltem, és annál elevenebbnek és örömtelibbnek éreztem magam. Mások szükségleteinek ismerete megnyitotta az utat a kreatív módok előtt, hogy együtt haladjunk előre otthon és a munkahelyen. Számtalan módot láttam arra, ahogyan EMK támogató lehet, a személyes fejlődéstől és a családi kapcsolatoktól kezdve az üzleti innováción át a békés nemzetközi kapcsolatokig.
Az emberek optimistának és kreatívnak írtak le. Trénerként célom a szórakoztató, biztonságos és részvételen alapuló tanulási környezet megteremtése. Néha az eszközök segíthetnek a tanulásban, és én élvezem, hogy ilyeneket készítek a tanulóim és más facilitátorok számára. Én a Kapcsolat Útja című nyomtatható játékot készítem, amelynek célja a tanulás és a nevetés ötvözése, és arra ösztönzi a játékosokat, hogy különböző perspektívákat próbáljanak ki. További eszközök például a nyomtatható, kétoldalas bábok további, új karakterekkel, mint például a „Kellene Vidra” (aki azt mondja: „ezt kellene tenned, és azt kellene tenned”), Stratapus (egy polip, aki mindent csinál, csak nem empatikus, például tanácsot ad, megnyugtat és együttérez), és a mindfulness lajhár Max L'Aware. A különböző eszközök közül választhatunk, mint például ezek a játékos eszközök és mások, mint például a dühharmonika és az asztali sátrak, olyan lehetőségeket kínálnak, amelyek különböző csoportok és egyének számára vonzóak lehetnek.
Izgatottan várom azt is, hogy hogyan tanulhatunk többet együtt, például közös naplóírással, kortárskörökben való találkozással és történetek megosztásával. Az egyik naplóíró résztvevő ezt írta: „Testi megkönnyebbülést kaptam az EMK naplóírástól a csoportban Elke által. Annyira megkönnyebbültem; úgy érzem, mintha nagy változás történt volna a testemben. Mélyreható volt.” A kollégáim, a facilitátorok kifejezték, hogy bátorítást éreztek a képesítés megszerzéséhez vezető úton. Röviddel azután, hogy megosztottam a nővéremmel egy történetet arról a változásról, ami akkor történt, amikor az egyik fiam úgy érezte, hogy meghallgatják, és együttérez egy iskolás gyerekkel, aki megütötte és rúgta őt a szünetekben (a gyerek bocsánatot kért, és azt mondta, hogy utálja az iskolát), a nővérem alkalmazta a tanultakat.
Egy fiatal felnőtt férfi bejött a helyi kávézójába, és a személyzetre kiabált: „Hogy lehet, hogy nem sóztátok le arra a jégre, ahogy ígértetek?!” Az első reakciója az volt, hogy miért viselkedik így!? Aztán eszébe jutott a történetem, és rájött, hogy valaminek lennie kell a haragja mögött. Előrelépett, és megkérdezte: „Hé, meghívhatlak egy kávéra?” A férfi – és a többi vendég – azonnal megnyugodott, és a férfi kikotyogta, hogy a családja felügyeleti jogon vitatkozik. A nővérem meghallgatta, és adott neki egy ajándékutalványt, hogy kávét és szendvicset rendelhessen. Amikor a férfi visszaadta a kártyát, azt mondta: „Fogalmad sincs, mennyit segített ez nekem.”
Varázslatos dolgok történhetnek, ha figyelünk és együttműködünk. Örömmel járulok hozzá ehhez a varázslathoz az emberek életében EMK.
