Ugyanakkor egy olyan világról álmodom, amelyben minden ember szükségletei számítanak, és egymással való kapcsolatunkban tudatában vagyunk annak, hogy minden embernek ugyanazok a szükségletei vannak. Ugyanakkor fontos számomra, hogy támogassam a gazdaságilag kevésbé előnyös helyzetben lévő országokban élőket abban, hogy hozzáférhessenek EMK hoz.

EMK akkor ismertem meg, amikor az általános iskolából a középiskolába kerültem tanárként. Olyan diákokkal találkoztam, akik már-már feladták önmagukat, nem lelkesedtek igazán az iskola iránt, és mivel más országokból érkeztek, a német nyelv idegen nyelv volt számukra. Ebben a szakaszban nagy támogatást jelentett számomra, hogy meg tudtam nevezni az igényeiket, és láttam, hogy megértik ezeket a szavakat, és én is tudok velük azonosulni.

A háború utáni Berlinben, a kelet-nyugati hidegháború idején, a még feldolgozatlan és kezeletlen fasizmus idején születtem és nevelkedtem. Gyermekként eleinte sok erőszakot tapasztaltam, és nagyon elkeseredtem. Tizenévesként dühös és szégyelltem magam amiatt, ami a náci korszakban Németországban történt, és megtapasztaltam – a saját családomban is –, hogy milyen rosszul tud hatni rád a „futár” szerep. Felnőttként – az empatikus terapeutáknak is köszönhetően – meg tudtam békülni a múltammal, és egyúttal rájöttem, hogy a rendelkezésemre álló eszközöket a „békéért” fogom dolgozni – a szakmai területemen és azon túl is.

A Gestalt pedagógia és Erőszakmentes Kommunikáció , a Qigong révén kaptam meg az eszközöket és az erőt ahhoz, hogy ezt megvalósítsam, igazán a szeretet hozzáállásával, azzal a tudatossággal, hogy mindenki kielégít egy szükségletet azzal, amit én is megosztok, hogy másokhoz forduljak, és megnézzem, hogyan elégíthetjük ki együtt a szükségleteinket, és olyan stratégiákat találjak, amelyek gazdagítanak minket. Nagyon sokat segít egy társadalmi hálózat, a közös cselekvésben és a közös vízióban való kapcsolat megtapasztalása, amelyben közösséget élünk meg, néha akár az összetartozásig is, és olyan struktúrákat fejleszthetünk ki ott, amelyek az életet szolgálják.

Számomra ez nemcsak helyi szinten igaz, hanem szeretném látni ezt a kapcsolatot országos és nemzetközi szinten is, és hozzájárulni ehhez, amennyire csak tudok. Ezzel a háttérrel 2008 óta dolgozom Kenyában, minden évben ott voltam, kivéve 2021-ben és 2022-ben a koronavírus miatt. Hozzájárultam az ottani képzéshez, tanárokat képeztem, két IIT-ben is részt vettem, és most mentorként dolgozom különböző afrikai országokból származó, képesítést szerezni vágyó emberek számára.