Gyerekként arról álmodoztam, hogy ENSZ-tagként vagy diplomataként fogok dolgozni, hogy megtaláljam „a béke szavait”. De a szavak, amiket kimondtam, akárcsak azok, amiket hallottam, mindig a félreértéseket és a háborút erősítették.
Menedéket találtam a csendben, a zenében és az irodalomban. Zenészként és zeneszerzőként élő fellépésekkel turnéztam Európában és a Közel-Keleten. A színpadon egyfajta közösséget élhettem meg a közönséggel, egy egyetemes, „szívből szívbe” szóló nyelvet. De a mindennapi életemben a dolgok nehezebbé váltak, és az emberek mindig eltávolodtak egymástól és szétszakították egymást. Furcsa és fájdalmas volt. Az
Erőszakmentes Kommunikáció (EMK) megfordította ezt a világot: más szavakat fedeztem fel, amelyek tele voltak tudatossággal és együttérzéssel. Visszanyertem a képességemet, hogy meglássam, mi megy jól, hogy a legmélyebb értékeimmel összefüggésben fejezzem ki magam, és hogy meghallgassam mások mély meggyőződéseit és szükségleteit is. Rájöttem, hogy a konfliktus lehet az igazság ajándéka, az erőszak pedig egy tragikus segélykiáltás.
Megváltoztattam az életről alkotott képemet, és olyan dolgokat láttam, amelyek korábban láthatatlanok, elérhetetlenek voltak számomra. Éreztem, milyen örömteli lehet őszintén kifejezni magam; megtapasztaltam, ahogy a harag elolvad, a maszkok lehullnak, és a bizalom visszatér.
Ma minden nap megpróbálom előhozni és megosztani azokat a felfedezéseket, amelyek megváltoztatták a látásmódomat és az életemet. Az erőszakmentesség egy mindennapi elkötelezettség, egy iránytű a félhomályos ködben, még akkor is, ha néha nehéz!
-
Magánéleti és szakmai téren egyaránt kínálok tréningeket a hiteles kapcsolatok ösztönzése és a feszültségek megelőzése érdekében.
-
Mediációban képzett vagyok, és szeretek egyéneket és csoportokat kísérni konfliktusok megoldásában, biztosítva, hogy mindenki meghallgassa a véleményét.
-
A művészet az identitásom és a kreatív kifejezésmódom része: zene, rajzolás és szakrális körtáncok (amelyek rendkívüli módjai a közösség megtapasztalásának).
-
Végül, de nem utolsósorban, szeretem láthatóvá tenni a láthatatlant: a kapcsolatokat és a töréspontokat, a hatalmi viszonyokat és a csendes zónákat… Néha az emberek, akiket a körülmények megakadályoznak abban, hogy kifejezzék valódi gondolataikat és érzéseiket, megnyílhatnak a legmélyebb szükségleteik felismerése felé, és úgy érezhetik, hogy teljes mértékben meghallgatják és megértik őket. Szeretek hozzájárulni a kölcsönös megértéshez, hogy minden embert olyannak fogadjanak el, amilyen, és ajándéknak tekintsenek a világ számára.
« Le monde est rempli de visions qui attendent des yeux. Les présences sont là, mais ce qui manque, ce sont nos yeux ». Christian Bobin.
Enfant, je rêvais de travailler comme casque bleu ou diplomate de l’ONU, de trouver « les mots pour la paix ». Mais les mots que j’exprimais, ceux que j’entendais, semblaient alimenter toujours plus l’incompréhension et la guerre.
Je me suis réfugiée dans le silence, la musique, et la littérature. Comme musicienne et compositrice, j’ai accompagné des spectacles en Europe et au Moyen-Orient. Sur scène, je faisais l’expérience d’une forme de communion avec le public, d’un langage « cœur à cœur », universel ; mais dans mon quotidien, les choses et les êtres semblaient sans cesse se séparer, se déchirer. C’était étrange, et douloureux.
La CNV a renversé ce monde : j’ai découvert d’autres mots, nourris de conscience et de compassion. J’ai retrouvé la capacité de voir ce qui va bien, celle de m’exprimer depuis mes valeurs profondes, celle d’écouter la profondeur de l’autre. J’ai découvert qu’un conflit pouvait être un cadeau de vérité ; la violence, un tragique appel à l’aide.
J’ai changé de regard, et vu des choses qui m’étaient auparavant invisibles, inaccessibles ; j’ai goûté à la joie d’une expression sincère, à la colère qui fond, aux masques qui tombent, à la confiance retrouvée.
Aujourd’hui, j’essaye chaque jour de cultiver et partager ces découvertes qui ont changé mon regard et ma vie. La non-violence est un engagement quotidien, une boussole dans la brume, même si parfois, elle est difficile !
-
Je propose des formations dans le cadre personnel ou professionnel, pour cultiver des liens sincères et prévenir les tensions.
-
Formée à la médiation, j’aime accompagner les personnes et les collectifs à traverser le conflit, pour que chacun soit entendu dans sa vérité.
-
La dimension artistique (musique, dessin, Danses Circulaires Sacrées, qui sont un magnifique moyen de vivre la communauté) fait partie de mon identité et de ma transmission.
-
Enfin, j’aime rendre visible l’invisible : les complicités et les lignes de fracture, les rapports de pouvoir et les zones de silence… et parfois des personnes que leur condition prive de parole, de visibilité ou de crédibilité, comme dans le milieu pénitentiaire, psychiatrique, ou auprès des personnes « atypiques ». J’aime œuvrer à la compréhension mutuelle, pour que chaque être soit accueilli tel qu’il est et vu comme un cadeau pour le monde.
