Habár a családomban és az iskolában is a „szigorú szeretet” nevelési elvével nőttem fel, gyerekként egy részem mindig ellenállt annak a gondolatnak, hogy ez elfogadható!
Amikor anyaságra készültem, azzal a szándékkal találkoztam EMK , hogy egy másik utat képzeljek el. Ekkor tudatosult bennem a magamévá tett szavaim alattomos erőszakossága, és hogy ahhoz, hogy megváltoztassam a másokkal való kapcsolatomat, meg kell változtatnom a saját magamhoz való viszonyomat is. Hosszú útra indultam a nagyobb együttérzés felé, magammal kezdve.
Aztán egy másik hitet is felvettem, miszerint az egyéni szintű változás elegendő egy békésebb világ kibontakoztatásához. Még ha ez a feltétel szükséges is, biztosan nem elég. Azt is megköveteli tőlünk, hogy megváltoztassuk hiedelmeinket, mítoszainkat és kollektív narratíváinkat, és mindkét fronton – az áldozatok és az elkövetők – a gyógyuláson dolgozzunk, hogy ne legyen minden hiábavaló.
Ezért örülök és hálás vagyok nektek, hogy befogadtatok ebbe a közösségbe, amely úton van, hogy táplálja az inspirációt, a bátorságot és a rugalmasságot, tudván, hogy senki sem kér tőlem sikert, csak azt, hogy tegyek egy lépést a fény felé. A fontos dolog a világ felfordulása közepette az, hogy ne hagyjuk kialudni a fáklyát.
Même si j’ai grandi avec le principe éducatif, en famille comme à l’école ‘ Qui aime bien châtie bien ‘ une part de moi enfant a toujours résisté à l’idée que cela était acceptable !
Alors que j’allais devenir maman, j’ai rencontré la CNV notamment dans l’intention d’imaginer un autre chemin. Là j’ai pris conscience de la violence insidieuse des mots que j’avais fait mienne et que pour changer mon rapport aux autres, cela demanderait de changer la manière d’entrer en relation avec moi-même. J’ai entamé un long périple vers plus de compassion, en commençant par moi.
J’ai alors cheminé avec une autre croyance qui était que le changement au niveau individuel suffirait pour qu’un monde plus en paix se déploie. Même si cette condition est nécessaire elle n’est certes pas suffisante. Cela demande aussi de changer nos croyances, nos mythes et nos récits collectifs ainsi que de travailler à guérir sur les deux fronts, victimes et bourreaux, afin que tout ne reste pas vain.
Et c’est pourquoi je me réjouis et vous remercie de m’accueillir dans cette communauté en mouvement afin d’y nourrir inspiration, courage et résilience avec la conscience que personne n’exige de moi que je réussisse mais seulement que je franchisse un pas en direction de la lumière. L’important, dans le fracas du monde est de ne pas laisser s’éteindre le flambeau.
