Kontextus: A tanároknak hiteles visszajelzésre van szükségük a lakóktól, hogy folyamatosan fejlesszék tanítási készségeiket. A meglévő értékelési eszközök arra kérik a lakókat, hogy előre meghatározott kritériumok alapján osztályozzák a tanárokat. Ezek az eszközök azonban nem nyújtanak útmutatást a tanároknak azokról a konkrét viselkedésekről, amelyeket meg kell változtatniuk vagy fenn kell tartaniuk a lakók gyakorlati és tanulási igényeinek kielégítése érdekében. 

Célkitűzés: A lakosok szemszögéből a legjobb gyakorlatok azonosítása a nevelőknek adott visszajelzések elemzésével. 

Tanulmányterv és elemzés: Kvalitatív tematikus elemzést végeztünk a lakókkal folytatott preceptori visszajelzési ülések során gyűjtött visszajelzéseken. Az "Erőszakmentes Kommunikáció" (EMK) megközelítést alkalmazva a lakóktól származó, akár pszichológiailag káros visszajelzéseket olyan kijelentésekké alakítottuk, amelyek ítéletek vagy értékelések helyett "kérések"-re végződnek. Minden kérést kódoltunk és egy tanítási témához kapcsoltunk. Az egyes témákon belül a kódolók párokban dolgozva olyan kijelentéseket tettek, amelyek tükrözték az egyes kérések szándékát. Ezeket a kijelentéseket megbeszélés útján áttekintettük és módosítottuk, majd kiosztottuk az összes lakónak javításra és kiegészítésre. 

Beállítás vagy adatkészlet: Egy családorvosi rezidenciaprogram, amely a 32 visszajelzésgyűjtési ülés során generált 188 kérést használja. 

Vizsgált populáció: Orvosok, akik járóbeteg-ellátásban családorvosi rezidenseket írnak fel. 

Intervenció/Eszköz: 4 aspektusa alapján formáztuk EMK: „Amikor [egy viselkedést], [őszinte érzést] érzünk. [Egy kielégítetlen szükségletre] van szükségünk. [Kérünk, [viselkedési kérést].” Minden viselkedést pozitív („Kérjük, tegye X-szel”) kifejezésekkel írunk le. Ezek a viselkedési kérések szolgáltak a legjobb gyakorlatok azonosításának alapjául. 

Eredménymutatók: A lakosok által a mentoroknak adott visszajelzéseken alapuló legjobb gyakorlatok megállapításai. 

Eredmények: 26 bevált gyakorlatot tartalmazó összefoglalót dolgoztunk ki, amelyeket a preparálási találkozás különböző részeihez igazítottunk: a tanulási légkör megteremtése; a betegellátási ülés előtt; a preparálás során; és az ülés utáni kibeszélés. 

Következtetések: A járóbeteg-rendelőben a lakók ellátása árnyalt és tudatos útmutatást igényel.