Ez a kutatás egy, az Erőszakmentes Kommunikáció modelljén (Rosenberg, 2003) alapuló, Teljes Őszinteség/Teljes Szív elnevezésű erőszakmegelőzési képzés konfliktusmegoldásra és empátiafejlesztésre (beleértve az önempátiát is) alapuló tanulmányt vizsgál. A tanulmány stratégiai választ kínál a serdülőkori agresszív/erőszakos viselkedésre. A 16-19 éves résztvevők mindannyian a szegénység és a marginalizálódás stresszét élték át a tanulmány idején, és ismerték mind a családon belüli, mind a kortárserőszakot. Néhányan büntetőeljárás alatt álltak, mások gyermeket neveltek, és mindannyian küzdöttek a középiskola elvégzésével. A kutatás módszertana az oktatáskutatás és a programértékelés hagyományain belül helyezkedik el. Ezt követően a projekt egy egyszerű, kvázikísérleti képzés előtti és utáni írásbeli tesztet (leíró statisztikákat szolgáltatva) ötvöz a képzések és interjúk során gyűjtött kvalitatív adatokkal. Az eredmények további megerősítése érdekében esettanulmány is szerepel.

Ez a megközelítés gazdag, többdimenziós elemzést tett lehetővé egy ilyen kis kísérleti projekt (N=14) esetében. A teszteredmények a résztvevői csoportban a készségek megértésének és alkalmazásának jelentős növekedését mutatták, míg az összehasonlító csoportban nem mutatkozott növekedés. A résztvevői csoportinterjúkból kiderült, hogy a képzés lebilincselő volt, és a készségek a gyakorlatban is alkalmazhatók és értelmesek voltak. Az esettanulmány rávilágított arra a transzformatív hatásra, amelyet az Erőszakmentes Kommunikáció konfliktusmegoldó, empátiás és önempátiás készségeinek integrálása jelentett egy résztvevő életébe. Ez a disszertáció különösen azt sugallja, hogy az önempátia szerves része lehet a konfliktusmegoldó készségek, és általában az egészséges kapcsolatok fejlesztésének támogatásában a bántalmazást, traumát és családon belüli erőszakot átélt fiatal nők esetében.