Az Erőszakmentes Kommunikáció intervenciós programot ( EMK ), amelynek prototípus-fejlesztője egy amerikai pszichológus és konfliktusmediátor, M. Rosenberg (2005), a társas viselkedés, az interperszonális és társas kapcsolatok, a konfliktusmegoldás és az erőszak megelőzésére alkalmazták.

E munka célja az EMK programnak a résztvevők társas viselkedésére gyakorolt ​​hatását vizsgáló empirikus tanulmányok szisztematikus elemzése. A tudományos publikációk kereséséhez az EBSCOhost, Scopus, Sage, Taylor & Francis számítógépes bibliográfiai adatbázisokat használtuk.

A szisztematikus elemzésbe bevontuk az EMK intervenciós program hatásáról szóló, 2018. július 13-ig megjelent, lektorált cikkeket. A szisztematikus elemzés kérdéseinek megválaszolása érdekében a felmérés különféle típusú kutatásokat tartalmaz, amelyek három kritériumnak felelnek meg: 1) az intervenciós EMK módszert alkalmazták a vizsgálatokban, 2) a konstrukciók értékelését az intervenció előtt és után végezték el, 3) a kvalitatív vizsgálatok eredményeit az alkalmazott intervenció utáni eredmények követték. 

A szisztematikus elemzés fő kérdései a következők: 1) Milyen társas viselkedési konstrukciókat vizsgálnak az EMK intervenciós program hatásának felmérésekor? 2) Hatékony eszköz-e az EMK intervenciós program a résztvevők különböző társas viselkedési konstrukcióinak megváltoztatására? Ezenkívül a cél az EMK intervenciós program hatékonyságával kapcsolatos kutatások korlátainak és lehetőségeinek felmérése volt.

A kutatás áttekintése kimutatta, hogy az EMK intervenciós program alkalmazása során leggyakrabban a résztvevők empátia-, negatív érzelmek kifejezési, stresszkezelési, tudatossági és konfliktushelyzetekben a kapcsolatépítő kommunikációs képességeit vizsgálták. Az egyéni kutatások az egyének konfliktusokban való részvételét, a bűnözés (visszaesők) kockázatát, a házassággal való elégedettséget, valamint erőszakmentes kommunikáció készségek személyes életbe való átvitelének képességét azonosították. A kutatás módszertana eltérő, a szerzők az EMK program főbb alapelveire hivatkoznak, de a körülményektől (a résztvevők életkora, élethelyzete, a kutatás körülményei stb.) függően modellezik. Az esetek többségében (75%) a fenti konstrukciókban jelentős, pozitív változásokat azonosítottak, amelyeket mind egyéni, mind csoportos szinten értékeltek. 

Összefoglalva a szisztematikus áttekintés eredményeit, feltételezhető, hogy az EMK intervenciós program hatékony eszköz lehet az egyének és csoportok társas viselkedési mintáinak megváltoztatására, mivel fokozza a kommunikatív empátiát, az egyéni és mások szükségletei és tapasztalatai iránti érzékenységet, fejleszti a verbalizáció képességét, a stressz és konfliktusok empatikus kezelését. A tanulmányok kis száma és a módszertani korlátok azonban arra ösztönöznek, hogy folytassák az EMK intervenciós program hatékonyságával kapcsolatos kutatásokat, figyelembe véve a program elemeit és a résztvevők jellemzőit egyaránt befolyásoló szituációs tényezők lehetséges hatását a hatékonyságra.