Ez a kvalitatív, többszörös esettanulmány az angol nyelvtanárok békenyelvészetének különböző pedagógiai gyakorlatokba való integrálását és értékelését vizsgálja, a diákok által osztálytermi környezetben használt erőszakos és erőszakmentes terminológiák feltárására összpontosítva. Az adatgyűjtés öt angol nyelvtanárral készített mélyinterjút foglalt magában, amelyeket további két tanárra és öt diákra trianguláltak. Az adatokat tematikusan elemezték, feltárva az erőszakos és erőszakmentes frazeológiák és terminológiák öt lényeges témáját, amelyeket a diákok fejeztek ki, mint például: erkölcsi ítélkezési kifejezések, kulturális és vallási kifejezések, pozitív és bátorító nyelvhasználat, a békés kommunikáció és csapatmunka előmozdítása, valamint az udvarias nyelvhasználat.

Másodszor, öt felmerülő témát tár fel a békenyelvészet beépítésében: az inkluzív és békés nyelvhasználat előmozdítása, a béke kultúrájának ápolása interaktív pedagógián keresztül, kulturálisan inkluzív tananyagok beépítése, a békenyelvészet fenntartása a tantárgy egészében, valamint együttműködés a kortárs tanárokkal vagy szakértőkkel. Harmadszor, négy alapvető témát emel ki az ELTS pedagógiában elért siker mérésében: a békés hatékonyság értékelése, a békepedagógia visszajelzési módszerei, a diákok viselkedésének pozitív változásai, valamint a béketudatossággal kapcsolatos szakmai fejlesztési lehetőségekben való részvétel. Az esetek hasonlóságokat és különbségeket is mutatnak abban, hogy az ELT-k hogyan építik be a békenyelvészetet az óráikba, és hogyan mérik sikerüket, annak ellenére, hogy a diákok között erőszakos és erőszakmentes megnyilvánulásokkal is találkoznak.