Erőszakmentes Kommunikáció programjának megvalósításának hatása a diákok közötti konfliktusok okaira és gyakoriságára
A tanulmány célja egy erőszakmentes kommunikáció alapuló program bevezetésének hatásainak, valamint a konfliktusos viselkedés okainak és gyakoriságának vizsgálata volt a fiatalabb iskoláskorú gyermekek körében. Egy kvázi-kísérleti kutatást végeztek, amelyen 180 negyedik osztályos általános iskolás tanuló vett részt. Az osztályokat randomizációs módszerrel kontroll és kísérleti csoportra osztották. A csoportokat nem, életkor és a konfliktusok gyakorisága szerint illesztették, ahogyan azt az előtesztelési szakaszban is bemutattuk. A kutatási modell kvázi-kísérleti volt, ötvözve a csoportokon belüli és csoportok közötti tervezést.
E kvázikísérleti kutatás céljaira kidolgoztak egy speciális forgatókönyvet, amely 15 workshopból állt, amelyek közvetlenül erőszakmentes kommunikáció kapcsolatos témákkal foglalkoztak, valamint egy kérdőívet, amely erőszakmentes kommunikáció általános modalitásainak felmérésére szolgált. A kérdőív 14 kérdésből állt, különböző válaszadási formátumokkal, és belső konzisztencia-megbízhatósága (Cronbach-alfa) kielégítő volt (α=0,76).
Az adatok elemzése során a leíró statisztika és a nem paraméteres következtetési statisztika módszereit alkalmazták. A csoportok közötti különbségek vizsgálatára két Mann–Whitney U-próbát (nem paraméteres helyettesítő a független minták t-próbájára) és két Wilcoxon előjeles rangpróbát (nem paraméteres helyettesítő a függő minták t-próbájára) végeztek, majd négy χ2-próbát. Az utóteszt eredményei az erőszakmentes kommunikáció tartalmának megvalósításának pozitív hatásaira utalnak, a kísérleti csoport válaszadói (átlagos rang=99,12) alacsonyabb pontszámokat értek el, mint a kontrollcsoport válaszadói (átlagos rang=81,88), ami arra utal, hogy a kísérleti csoport hallgatói csökkent konfliktusos viselkedésre való hajlamot mutattak.
A konfliktusok gyakoriságával kapcsolatos eredmények mind a négy kvázi kísérleti helyzetben a leggyakoribb konfliktusokként a sértéseket és a becsmérlő szituációkat hangsúlyozzák (mind a négy kvázi kísérleti helyzetben – 22,44% - 44,44%), a családról való nem megfelelő dolgok mondását (kísérleti csoport – kezdeti értékelés és mindkét értékelés a kontrollcsoportban; 26,11% - 30,00%), valamint a többi gyermek rábeszélését, hogy ne szocializálódjanak a válaszadóval (kísérleti csoport – végső értékelés; 24,44%).
Az utóteszt, amely a gyakoriságot vizsgálta, megerősítette az EMK program pozitív hatásait a kísérleti csoport hallgatóira a kontrollcsoport hallgatóihoz képest.