Keveset tudunk azokról a személyekről, akik a Freedom Project keretében az erőszakmentes kommunikációt és a tudatos jelenlétet tanulmányozták. Ez a tanulmány három férfi, valamint a Freedom Project „közösségi körének” tagjainak élettapasztalatait vizsgálja. Egy sor irodalmi portré készült megfigyelések és mélyinterjúk során szerzett etnográfiai adatok felhasználásával. Ezek a portrék feltárják a személyes narratíva és a nyilvános diskurzus közötti kapcsolatot, valamint azt, hogy a hatalom és a tudás hogyan keletkezik és működik mind az erőszakról, mind az erőszakmentességről szóló diskurzusban és azokon keresztül, valamint a domináns és rezisztens diskurzusokhoz kapcsolódó diskurzív gyakorlatokat. Ez a kutatás azt a folyamatot dokumentálja, amelynek során erőszakmentes kommunikáció és a tudatos jelenlét a szabadság gyakorlatává vált, és elősegítette az énről alkotott új etikát.