A visszailleszkedési folyamatban a közösség egyszerre jelentős akadály és jelentős erőforrás. Egyrészt a közösségi részvétel és a polgári elkötelezettség általános hanyatlását a demokratikus társadalmak előtt álló általános problémaként azonosították (Putnam, 2000; Barber, 1992).

E tekintetben a biztonságos, produktív és gazdaságilag életképes polgári élet fenntartásának kilátásai azokban a közösségekben, ahol ezrek térnek vissza börtönből, még jobban korlátozottnak tűnnek (Rose és Clear, 1998). Ennek egyik fő oka a jelenleg vagy korábban büntetés-végrehajtási felügyelet alatt álló személyek által tapasztalt produktív állampolgári szerepvállalás strukturális akadályai.