Un pomeriggio, quando sono tornata a casa, scarpe e zaini erano sparsi per tutto il corridoio. Riuscivo a malapena a vedere dove mettere i piedi. La mia prima reazione è stata quella di urlare ai miei figli: " Che ci fa tutto questo casino qui?". La mia seconda reazione, tuttavia, è stata di shock: " È davvero così che voglio comportarmi con i miei figli dopo non averli visti tutto il giorno?".
La mia risposta è stata chiara: NO.
È così che è iniziato il mio viaggio. Ho sentito parlare per la prima volta della Comunicazione Nonviolenta (CNV) nel 2016 durante un corso di formazione sulla de-escalation. Da allora, ho vissuto molte esperienze – momenti difficili e momenti difficili – ma la mia vita è cambiata radicalmente. Oggi la CNV è presente nella mia vita quotidiana e anche nella mia relazione. Insieme a Sascha Poller, ho ottenuto l'accreditamento nel dicembre 2025.
Lungo il cammino, ho imparato cosa significa veramente la vera uguaglianza: per me è un segnale fondamentale di rispetto, parità e apertura che crea fiducia. Ho sperimentato quanto sia importante tenere presenti i bisogni di tutti. In questo modo, possono nascere connessioni profonde anche nel silenzio, perché l'empatia non sempre richiede parole: a volte basta un tocco o uno sguardo. Ho imparato molto da diverse formatori e le formatrici , e altrettanto dai miei figli. Loro mi riflettono onestamente quando perdo la connessione, o quando non sono in contatto con me stessa.
La mia formazione pedagogica e la mia pluriennale esperienza di leadership in istituti di doposcuola ad Amburgo mi hanno mostrato quanto dolore i bambini e i ragazzi provino nelle loro famiglie, all'asilo o a scuola. Il mio desiderio è incoraggiare gli adulti, nel loro rapporto con i bambini, a trovare la propria stabilità interiore senza perdersi nel processo. La CNV può aprire spazi in cui diventano possibili incontri autentici.
Sono nato in Ungheria e le mie radici sono importanti per me. Come membro della comunità CNVC, vorrei essere attivo anche nel mio Paese d'origine e trasmettere questa prospettiva. Condividere la CNV oltre i confini nazionali fa parte della mia visione.
Egy délután, amikor hazaértem, cipők és iskolatáskák hevertek szanaszét a folyosón. Alig tudtam hova lépni. Az első reakcióm az volt, hogy rákiabáltam a gyerekeimre: Mi ez a sok vacak itt? A második reakcióm viszont a megdöbbenés volt: tényleg így akarok viselkedni a gyerekeimmel, miután egész nap nem láttam őket? A válaszom egyértelmű volt: NEM.
Így indultam el az utamon. Az erőszakmentes kommunikációról (EMK) 2016-ban, egy deeszkalációs tréningen hallottam először. Azóta sok mindent megtapasztaltam; voltak hullámvölgyek és mélypontok is, de az életem alapjaiban változott meg. Az EMK ma már jelen van a mindennapjaimban és a párkapcsolatomban is. Sascha Pollerrel 2025 decemberében együtt szereztük meg az akkreditációt.
Az út során megtanultam, mit jelent a valódi szemmagasság: számomra ez a tisztelet, az egyenrangúság és a nyitottság alapvető jelzése, amely bizalmat teremt. Megtapasztaltam, mennyire fontos szem előtt tartani mindenki szükségleteit. Így mély kapcsolatok alakulhatnak ki akár a csendben is, hiszen az empátiához nem mindig kellenek szavak – elég egy érintés vagy egy tekintet. Rengeteget tanultam különböző trénerektől, és ugyanannyit a gyerekeimtől is. Ők őszintén tükrözik vissza nekem, ha kiesek a kapcsolatból, vagy ha épp nem vagyok kapcsolatban önmagammal.
Pedagógiai hátterem és a hamburgi napközis intézményekben szerzett sokéves vezetői tapasztalatom megmutatta, mennyi fájdalmat élnek meg a gyerekek és fiatalok a családjukban, az óvodában vagy az iskolában. Vágyam, hogy a felnőtteket arra ösztönözzem: a gyerekekkel való kapcsolódás során találják meg a saját belső tartásukat anélkül, hogy elveszítenék önmagukat. Az EMK olyan tereket nyithat meg, ahol valódi találkozások születnek.
Magyarországon születtem, a gyökereim fontosak számomra. A CNVC közösség tagjaként szeretnék a szülőhazámban is aktív lenni és továbbadni ezt a szemléletet. Az EMK határokon átívelő közvetítése a vízióm része.
